Hogyan függ össze a napi rendszeres (pl. vipassana) meditáció a transzlégzéssel (és más transzmeditációkal)?

 

A napi rendszeres meditáció, legyen az vipassana, zen, tibeti buddhista gyakorlat, vagy bármi más, eltér az alkalmanként végzett transz-meditációktól. Jó tudni melyik mire való, melyiket mire használjuk.

 

I.SZEMPONT: TARTÓS VAGY ÁTMENETI

A napi meditációk, és meditációs elvonulások a tudat folyamatos képzését és átalakítását, tartós transzformációját idézik elõ. Ez az angol tanuláshoz hasonló, ahol egy hosszútávú, folyamatos, rendszeresen ismétlet tréninget végzünk, melyben lépésrõl lépésre felmászunk az "angoltudás fáján". Ugyanígy a napi gyakorlat során felmászunk a tudatfejlõdés, a megvilágosodás fáján, melynek megvannak a fokmérõi, amivel mérni lehet, ki hol tart. Ha egyszer feljebbmásztunk egy következõ ágra, akkor az stabil, ott is maradunk, és onnan megyünk tovább. Ez a napi meditációs praxis jellemzõje.

A transzmeditációk során, tehát akkor, amikor fizikai, vagy kémiai úton egy intenzív, hirtelen, nagy tudatállapotváltozást idézünk elõ, akkor egy átmeneti, csúcsélményt idézünk elõ. Tehát a megvilágosodás fáján felugrunk egy magasabb ágra, majd a transz lecsengésével visszatérünk a lentebbire, ahonnan indultunk.

Tehát a különbség: tartós átalakulás, vagy átmeneti csúcsélmény.

A tartós átalakulás során automatikusan átalakultunk. Az átmeneti csúcsélmény elmúltával nem változtunk meg. Ez sok embernek csalódást okoz. Megtapasztal egy kinyílt állapotot, akár légzéssel, akár drogokkal, s pár óra elteltével minden vissza áll a régivé. Próbálja megragadni, tartóssá tenni a megváltozott állapotot, hogy az örökké már úgy maradjon, és újra ás újra nekiszalad ennek reményében.
Nem azt hívjuk belsõ változásnak, ha emlékszel a csúcsélményedre, és tudsz róla érdekeset mesélni, írni, hanem azt, ha a karakterfixációid (kb.személyiségvonásaid) tartósan átalakultak, ha e tudati berögzültségeid fokozatossan kitisztulnak. Tehát a változás fokmérõje a viselkedésbeli, szavakon túli változás. A változás iránya pedig az egocentrikus-talanodás, rugalmassá válás, egyszerûsõdés, autentikussá válás, a meleg szív kifejlõdése. A napi rendszersséggel végzett meditációk mint egy súrolószivacs sikálják a tudatunkat, amivel az napról napra fényesedik. Alíg észrevehetõ, nem látványos, és sok energiabefektetést igényel. Viszont tartós, biztos, stabil, valós, igazi, örökre szóló. A transzélmény ehhez képest gyors, látványos, izgalmas, érdekes, viszont illékony, múlandó. A nyugati alapbeidegzõdéshez a transz áll közel: Gyorsan nagy élményt akarok! Mindegy mi lesz utána! Csak kapjak már egy gyors kielégülést, tudati izgalmat! A naponta végzett meditáció, a keleti szemlélethez áll közel: lassú víz partot mos, lassan de biztosan, nem számolok az idõvel, bízom a tanítóimban, akik elõttem járnak, ismétlem naponta, csinálom, csinálom, s örömöt lelek a kis, de biztos megtett lépéseimben.

 

II.SZEMPONT: HOVA VISZ?

A másik különbség: hova visz el a transz illetve a napi meditáció. Ha megvizsgáljuk a földön létezõ összes meditációt (ld.transzperszonális pszichológiai kutatások, Ken Wilber, stb.), azt látjuk, hogy a meditációknak három fõ típusa van: üresség meditáció, én meditáció, és szubtilis forma meditáció. A hétköznapi állapotból, ami az énben idõzés, az egoban levés, ez a három ilyen sorrendben bontakozik ki: én meditáció, szubtilis formák, üersség. Ez a megmászandó belsõ fa három emelete.

Az én meditáció az, amikor konfrontálódunk a karakterünkkel, azokkal a beidegzett viselkedéssémáinkkal, amelyekbõl az énünk összeáll. Úgy is mondhatjuk, az egonk falának szövedékeit látjuk meg. Ez az, amikor meditációs elvonulás alatt mindenféle köröket futunk magunkban, érzelmek jönnek, tépelõdünk, stb., a transzmeditációban pedig mikor kûszködünk az elején, vagy hirtelen mély érzések öntenek el, amelyett a kontrollunkkal elnyomva tartottunk. Tehát ilyenkor énünk mögöttes tartományaiba jutunk, a személyes tudattalanba. Ezt nevezhetjük pszichoterápiás fázisnak is.

Ha ezen túljutunk, akkor jelentkeznek a spirituális jelenségek - energiaérzékelés, fények, hangok, transzcendes érzelmek, tudatállapotok, belsõ vezetõ különféle formákban - állat, szellem, archetipikus alakok, õsi emlékek más életekbõl, érzékszervi élváltozások, hallucinációk, más univerzumok meglátása, vagy szavakkal már le sem írható fura tapasztalatok. Ezek tehát finom, azaz a fizikai, gondolati, érzelmi (ego-beli) dolgoknál finomabb jelenségek. E mögött van, ez után jön az üresség. Az üresség a végállomás, az a hely, ahonnan nincs tovább. "A hely ahová minden visszatér..." A minden forma, jelenség mögötti egyetlen alapháttér, identitásunk végsõ helye, valódi önmagunk a végsõ értelemben. Ami örök, sosem keletkezik és múlik, nem változik. Ahová az egyén visszaolvad létesüléseinek végén. Amibõl minden felbukkan, s ami marad miután a felbukkant formák eltûnnek.
Buddha tanításai ekörül forognak. Ezt a végállomást, hátteret hívja Nirvánának, az ebben felbukkanó formák világát, legyen az durva, evilági, anyagi, ego-beli, vagy finom, spirituális valóságok, Szamszárának. A Szamszárát szokás létforgatagnak is fordítani. A cél a szamszárából a Nirvánába jutni, s azután a kettõt egyben látni (nonduális fázis).

Az alábbi ábrán láthatjuk a megmászandó "fát" - a fekete "létra"
(és néhány más rendszerbeli megfeleltetést - a "
létra" Ken Wilber integrált rendszere, a narancssárga hármas a pszichológia felosztása, a kék ötös Honti László 5 szint tana, a bordó hármas Arisztotelész klaszikus felosztása).

 

 

A "perszonális" szintek jelentik a normál, hétköznapi álapotunkat, az egoban-levést, a karaterfixált tudatot. A "transzperszonális" szintek jelentik az én meghaládást, a spirituális világ durvább rétegét ("pszichikus"), és finom formai spirituális jelenségeket - "szubtilis". Tehát minden, ami finomabb, mint az ego, és még forma, még valami, ami felbukkan és elmúlik, ami mint "valami" megtapsztalható. A "transz"-"perszonális" szó szerint ezt jelenti - "túl"-"az énen". Ennek a végsõ állomása, a "Kauzális tudat", ami nem más, mint az Üresség, a Nirvána, a minden mögötti közös örök háttér. A fán még egyet lehet lépni mikor a Kauzálist és az alatta lévõ összes szférát egyben tapasztalja a yogi.

(Az ábra többi részét most nem fejtem ki mert a téma megértéséhez nem elengedhetetlen. Kifejtését lásd a "modellmagyarázat" oldalon, és az alatta lévõ linkeken. )

Buddha így ír az Ürességrõl, a Nirvána megtapasztalásáról a "Szív-szútrában":

"...az ürességben nincs forma, érzés, érzékelés, fogalom és tudatosság; nincs szem, fül, orr, nyelv, test és tudat, nincs megjelenés, hang, íz, tapintás és tudati tárgyak. Nincs semmi a látás minőségétől a gondolat minőségéig, egészen a szellemi tudatosság minőségéig nincs semmi, nincsenek nidanák, nincs nemtudás. Nincs semmi a nemtudástól az öregségig és halálig, sem ezek megszünése sincs. Nincs szenvedés, nincs annak oka, nincs annak megszűnése, nincs ösvény se. Nincs bölcseség, nincs megvalósítás, nincs nem megvalósítás. Sáriputra! És mivel nincs megvalósítás a Boddhiszattva, a Meghaladó-Tudás állapotában tartózkodik, tudata rettenthetetlen, mivel nincs elhomályosulva, meghalad minden hamisságot, és túllép a szomorúság határain..."

Ide vezetnek a napi meditációk, pl. a Vipassana, a Dzogcsen, a Zen.

A végsõ állapotrõl, mikor egyben látod a Nirvánát és Szamszárát így ír Buddha:

"… A forma üresség. Az üresség forma, az üresség nem más, mint forma, a forma nem más, mint üresség, ugyanígy az érzés, érzékelés, fogalom és tudatosság is üresség. Sáriputra! Így minden dharma (jelenség) üresség, és nincsenek jellemzőik (tulajdonságaik). Nem keletkeznek és nem szűnnek meg, nem szennyezettek és nem tiszták, nem csökkennek és nem növekszenek..."

Ezen felismerések elõtt az ember a formák világában úszik. A transzmeditációk általában a formák finom világába, a pszichikus, szubtilis régióba visznek, ritka a Nirvánába jutás ezen alkalmakkor. Az egyenlõ a halálélménnyel.

Kérdés, ha transzlégzést végzel, akkor mit fogsz tapasztalni? Ha el akarsz jutni a szubtilisba mit tegyél, s ha a Nirvánába, mit tegyél?
Durván azt mondhatjuk, hogy a transszal legvalószínûbben az én mélyebb rétegeit tapasztalod meg (pszichoterápiás élmény), és az azon túli finom formai jelenségeket. Az egy, az életedben spirituális ösvénnyé tett, azaz naponta gyakorolt, és elvonulásokkal mélyített meditációs praxis pedig lassan a Nirvánáig, végig elvisz.

Ezt tudván mire érdemes használni a transzot, miért jó, ha odamegyek, majd visszajövök az "ego-ba"?

Ez a pont a transzmeditáció végzésének lényege. Ha nem tudod mire használod, miért csinálod, nem fog sehova vinni igazán, a helyi élményen túl. A transzmeditációt azért végezzük, hogy felmásszunk a fán egy magasabb ágra, körülnézzünk, rálássunk a dolgokra, a felsõbb szintekre, mögöttes rendezõelvekre, és ennek fényében magunkra, az alsóbb szintekre, és amit látunk, annak alapján valamit megértsünk a lényünkben visszajõvén a lejebbi ágra, s döntést hozzunk ez alapján a hétköznapi, ego-életünkben. Ezt úgy hívjuk (az NLP-bõl), hogy átkeretezés. Valami van az életedben, amit egy mély átlés, csúcsélmény hatására onnan fogva máskép látsz, és ezért máskép viselkedsz.

Tehát a taranszlégzés olyan, mint egy bölcshöz elmenni a kérdésünkkel, mint az "Úr színe elõtt" lenni, ezért azt is szoktuk mondani, hogy a belsõ vezetõddel fogsz találkozni. A belsõ vezetõ, mely nem más, mint a mély önmagad. Ha vizuális típus vagy, lehet, hogy vízióban fogod átélni, ha kinesztetikus, valószínû mély érzésekben, esetleg meghatódásban, szív-kinylásban. Ha verbális, szikrázó, tiszta, mélyenszántó gondolati rájövésekben. Vagy e három kombinációiban.

 

ÖSSZEFOGLALÁS

Tehát a napi meditációt azért végezzük, hogy fokozatosan és tartósan felemeljük lényünket a létrán, az ego naponkénti olvasztgatásával, a transzmeditációban pedig elõreszaladunk, hogy onnan nézve átkeretezzünk dolgokat az életünkben, kérdéseinkre választ kapjunk egy mély, tiszta forrásból.

Ha jössz légzésre, az itt leírtakat, kérlek rakd le az ajtó elõtt. A transzra minden okosságot elengedsz, és a "jóistenre" bízod mi lesz. Nem ciki ha kevesebb, mint az itt leírtak, gyakran az elsõ alkalmak újszerûek, s az ember nem érti mi történt. A nem verbális, nem struktúrált, okos, gondolkodásbeli átélések, és azok szavakba foglalása az egy külön, megtanulandó feladat. A két agyfélteke integrálása. Az is megesik, hogy átélsz valamit, amirõl gondolatilag nem tudod, hogy az, csak késõbb jössz rá, hogy mi is volt.

A légzés elõtt gondolatainkat összeszedjük, elõkészítjuk, majd lerakjuk. A légzés alatt elengedjük a maga sorsára bízva. A légzés után megint elõvesszük, és kötjük a hétköznapi állapotunkba. Ez a hármas, amely megadja az általam vezetett transzlégzések alapstruktúráját, a Kaczvinszky által tanított Raja Yoga iskola elmélyülés technikája, melyet Honti Lászlótól (Eldor) tanultam.

vissza